"Galdir teljes erejéből arcon vágta a nőt. Sylvia egyik szarva eltört, haja pedig az arcába hullott. Gída lélegzetvisszafojtva nézte a pillanatot. Sylvia zöld, üveges szemei a távolba meredtek. Fekete haja összetúrva takarta az arcát. Mégis, lassan mozgatva a szemeket, tekintete összetalálkozott Gídáéval. Az idő egy pillanatra megállt. Ahogy Gída állta Sylvia tekintetét, teljesen összetört legbelül. Könny csordult ki a szeméből. Sylvia mosolyra húzta a száját. Gída megpróbálta elérni elméjével a nőt. Annyit próbált mondani: Sajnálom."

"A kolosszus más volt, mint az, amelyikkel Gorobad erdelyében találkoztak. Ennek egy szeme volt, ami vörösen izzott. Azonban legalább négy karja lehetett, amiket már a magasba is emelt, hogy lesújtson Gídáékra. Sylvia ügyes manőverezéssel kikerülte az első kar suhintását, ami alattuk a hegyoldalba csapódott és a súlya alatt több fenyőfa is eltört, hatalmas reccsenéssel visszhangozva a völgyekben."

"Gída megfordult és kezét Olyviára szegezte. A nő a magasba emelkedett, kezeit széttárta az erő, ami Gídában lakozott. Olyvia fuldokolni kezdett, izmai fájtak, csontjai égtek. Gída komoran figyelte Olyviát. Elhatalmasodott rajta valami sötét érzés, egy vágy, aminek haladéktalanul engedni akart. Olyvia szótlanul lebegett a föld felett, Gídát figyelte könnyes szemével. A lány azonban habozott. Még egy kis erőfeszítés és a föld tisztább lesz egy árulóval. Gída úgy érezte, ez a helyes döntés."