Letölthető írások:
Az Aranyfény Lovagok
…Telerin kivonta kardját, amikor a kapuhoz értek. Köré sokasodtak hű katonái, az Aranyfény Lovagok. Telerin király visszatért Seneriába, hogy visszakövetelje a trónt, amit elloptak tőle. A Lovagok szintén kardot rántottak és vártak vezérük parancsára. A vár kapuján tucatszámra özönlöttek kifelé a Fekete Klán harcosai, gyorsan körbevették az ellenállókat. Telerin és a Lovagok egymásnak hátat fordítva, körben álltak és figyelték az ellenség mozdulatait.
Pár fekete harcos nem bírt már tovább várni és a körbevettek felé rohant, éles kardját lóbálva. Az Aranyfény Lovagok olajozott gépként működtek, játszi könnyedséggel bántak el vele. A Lovagok az akció után visszaálltak a helyükre és tovább vártak. Szemükben nyoma sem volt félelemnek, tudták, hogy megijesztették az ellenfelüket. Újabb harcosok rohantak feléjük, de mind a Lovagok, mind Telerin, rendkívül ügyesen harcolt. A Fekete Klán harcosai visszavonultak a várba. Telerin felemelte kardját és megrohamozta a kaput. Az Aranyfény Lovagok pedig kérdés nélkül követték királyukat a véres küzdelembe…
Zigrakku
…Valahonnan mélyről, a hegy szívéből dobok hangja szólalt meg. Vad, és nyers, monoton ritmus. A hangok egyre hangosabbak lettek, kicsi és nagy dobokat is vertek. Csontok összecsapódó hangja fűszerezte meg az ősi ritmust. Gída előrántotta Zig’mar-t a köpenye alól, ami hatalmas kétkezes kardként öltött formát. A dobok pedig egyre hangosabbak lettek és közelebbinek hallatszottak. Már úgy tűnt, hogy a csarnokból szólnak, amikor hirtelen elhallgattak, csupán két csont összekoccanását lehetett hallani, gyors ütemben. Gída a hang irányába nézett. Egy fáklya gyulladt fel. Majd még egy. Sorra lángoltak fel egymás után, több száz fekete arcot világtva meg. Az arcokra törzsi jeleket festettek, vad szemük pedig csillogott a fáklyák fényében. Valaki torkaszakadtából üvölteni kezdett. Őt pedig az összes rejtélyes vadember követte. A harcosok rohanva megindultak Gídáék felé, a dobok pedig újra teljes erőből háborús ütemeket vertek...
Grá, Észak Őrzője
…Fémes csikorgást, mintha egy óriási hegyet tolna arrébb valaki. Fény derengett fel a Tűzlovas mögül. Hosszú csík, ami egyre szélesebb és szélesebb lett. Kinyílt Észak Kapuja – illetve kinyitották. A kapu aljában egy hatalmas, legalább három méter magas alak állt. Teljes erejéből tolta a kaput, amíg szét nem nyílt annyira, hogy kiférjen rajta. Az alak eleinte csak sziluettként látszott, majd ahogy a belépett a nappali fénybe, arcát megvilágította a fény. A férfi öreg volt, haja és szakálla hófehér, olyannyira, hogy a szőrzet teljesen leért a földig, mintha ott eggyé vált volna a hóval. Díszes páncélt viselt, szürke és kék színben, fején csúcsos aranykorona fénylett dicsően. A férfi kezében egy hatalmas pöröly nehezedett, akkora volt, mint a férfi maga...
A Kartográfus
…A fadémon előrebukott és hosszú ágait a földbe mélyesztette. A következő pillanatban az összes bandita lábát erős ágak és gyökerek ragadták meg. Megpróbálták kardjaikkal elvágni a démon gyökereit, azok azonban túl erősnek bizonyultak. A tüskés ágak, belefúródva a húsba, megbénították a banditákat. Mindannyian kiabáltak, segítségért és könyörületért, azonban Jara utasította a démont, hogy végezzen velük. Az ágak erősen húzni kezdték az embereket, majd egészen addig húzta őket lefelé, amíg a banditák el nem tűntek a föld alatt, kiáltásaik pedig el nem halkultak.
A domboldalon ismét csend honolt. Jara leugrott a fadémon ágairól, majd egy varázsige elmondása után a lény megfordult és visszatért a fák közé. Elmor a földön ült és körbenézett. Mereven figyelte a földtúrásokat, ahol az banditák eltűntek. Jara nyújtott neki kezet, ami kizökkentette a révedésből. Elmor lassan talpra állt és a fűben heverő térképhez ment. Felvette, megállapította, hogy a pergamennek nem esett baja, majd összetekerte. Tekintete átvándorolt a lábánál heverő földtúrásra és érezte, hogy rosszul lesz…
Gída – Az Örök Tűz (részlet)
…Lauren a földbe szúrta kardját, hogy gyorsabban tudjon mozogni. Igyekezett a ruinai és zigrakkui harcosok felé mozogni, hogy Galdir elvétett támadásai őket szelje ketté. Ezt Lauren addig ismételte, amíg Galdir egyik kardja nem szúrt át kettőt a saját katonájából. Galdir kardja beragadt, Lauren pedig visszaszökkent a földbe szúrt kardjához. Kitépte a földből és azzal a lendülettel Galdir felé suhintott. Lauren azonban nagyon alábecsülte a férfit. Galdir elengedte beszorult szablyáját, a másikkal pedig hárította a támadást, majd puszta kézzel elkapta Lauren kétkezes kardját. Galdir kicsavarta a kardot a kezéből, másik markával pedig Lauren nyakára fogott. Galdir könnyedén a levegőbe emelte Seneria Oroszlánját. – Belőled sosem lesz király. – vicsorogta Galdir. – Egy király legyen olyan, mint Én. Elveszem azt, ami az enyém.
Lauren nem bírt megszólalni, lábaival kalimpált, kezével próbálta kiszabadítani nyakát a szoros fogásból, de egyre kevesebb levegő jutott a tüdejébe és úgy érezte, pillanatokon belül elájul. Ekkor vette észre szeme sarkából, hogy hópelyhek esnek az égből. Galdir mellett több hópehely is földet ért, helyükön pedig egy belanori harcos termett elő a semmiből, akik azonnal Galdirra támadtak. Lauren visszaesett a véres sárba és levegőért kapkodott. Féloldalra feküdt és a kardjáért kapkodott. A semmiből hatalmas hóvihar támadt, pillanatok alatt megváltoztak a látási viszonyok, Lauren egy méterig sem látott el, csupán a szél hozta felé Galdir felbőszült üvöltését.
A vihar egy pillanatig tartott. Nem messze Laurentől, a csatamező közepén, két alak bontakozott ki a hóvihar szívéből. Egy nő és egy férfi. A nő fehér ruhát viselt, arcát vörösre festették mindenféle ősi jelekkel, szemkötője hófehéren virított, különös szarvasagancsai, melyek fejéből álltak ki, fényesen csillogtak a nap fényében. A férfi pedig szürke, csillogó vas páncélt hordott, fehér haja vállára omlott, szakálla pedig a mellvértjét súrolta. Koronájában kék ékkő világított, csak úgy, ahogyan a szívénél kivágott résen is...
Több történet hamarosan…